Emlékszem még a kerékpárom mellett futott, kis kan tacskó keverékem, 1 hétre rá csúnyán megbetegedett, és az állatorvosunk talált egy daganatot a végbelénél, és ezért enni sem tudott.Másnapra annyira súlyosbodott az állapota, hogy egésznap feküdt és nem is ivott. Mikor hazaértem az iskolából a nővérem már nem volt itthon és ezt az üzenetet találtam:
Luca!
Elmentem az állatkórházba, majd jövök.
Már nem sok jót sejthettem, mert az állatorvosunk, nem altat el semmijen állatot sem, csak már nagyon végső esetben.
És bekövetkezett, amitől rettegtem: mikor hazaértem megkérdeztem,hogy van és eztmondta:
"Á..Ő már jól van.
Nem vettem a lapot elsőre, de mikor megláttam rögtön elsírtam magamat, nem volt könnyű elengedni, hetekig gyászoltuk, de sohasem feledjük el.
Drága Pajtim!
Hogy hagyhattál itt?-mi már csak így emlékszünk rá:
"A KUTYA" aki 14 évesen hagyott itt. Aki 13 évesen km-eket vágtázott a bicikli mellett. Akinek a torkát elkapta egy németjuhász és életveszélybe került,de NEM ADTA FEL,KÜZDÖTT az ÉLETÉÉRT és túllépett ezután soha nem lett újra annyir a fitt. Aki 13 éves koráig nem volt soha beteg:
Isten nyugosztalja,Ég vele.
Búcsúzik szeretett családja:Luca,Panna,Márta, Balázs és a rokonság aki ugyaígy rajongott érte.